Miért bántjuk azokat, akiket szeretünk?

A hozzánk legközelebb álló embereket becsüljük, ezért furcsának tűnik, hogy megpróbáljuk bántani őket.

Miért bántjuk azokat, akiket szeretünk? Gyakran azért, mert félünk, hogy elveszítjük őket. A rossz viselkedésünk egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy megpróbáljunk újra kapcsolatba lépni velük.

De a rossz viselkedés nem feledteti a kapcsolatokat, hanem gyengíti azokat. Hogy kielégítsük a kapcsolat iránti igényünket, helyette gyakorolnunk kellene a sebezhetőséget. A sebezhetőség lehetővé teszi számunkra, hogy egészségesebb kapcsolatokat alakítsunk ki a körülöttünk élőkkel.

Miért bánunk rosszul a szeretteinkkel?

Volt már olyan, hogy kiabáltál a partnereddel, és utána azonnal megbántad? Vagy esetleg a partnered szemébe hazudtál, figyelmen kívül hagytad a hívásait, vagy megpróbáltad lekicsinyelni. Dr. Robin Kowalski ezt “averzív interperszonális viselkedésnek” nevezi.

Noha ezek a viselkedések bűntudatot keltenek bennünk, nehéz lehet őket kontrollálni. Valójában egyesek úgy érzik, képtelenek abbahagyni a szeretteik bántását. Miért van ez így?

Talán azért viselkedünk rosszul szeretteink előtt, mert eléggé “biztonságban” érezzük magunkat ahhoz, hogy felfedjük valódi arcunkat? Ez részben igaz lehet, de nem ez a teljes történet.

Valójában gyakran azért bántjuk a szeretteinket, mert nem érezzük magunkat “biztonságban” és biztonságban a kapcsolatukban.

Miért segít mások bántása abban, hogy biztonságban érezzük magunkat

Amikor ok nélkül bántunk valakit, az azért van, mert félünk az elutasítástól vagy az adott személytől való elszakadástól. Azt reméljük, hogy a kirohanással több szeretetet, figyelmet vagy megértést mutat majd nekünk. Ennek eredményeként “biztonságosabbnak” érezzük majd a kapcsolatunkat.

Tehát azért viselkedünk rosszul, mert “biztonságban” akarjuk érezni magunkat. De miért érezzük magunkat eleve bizonytalannak? Nos, a kutatások szerint a bizonytalanságot a szégyenérzet jellemzi.

Szégyen (és az elszakadástól való félelem)

Meghatározzuk, mit értünk szégyen alatt. Brené Brown híres Ted Talkja szerint a szégyen “az elszakadástól való félelem”. Azok az emberek, akik sok szégyent hordoznak, úgy gondolják, hogy “méltatlanok a szeretetre és a kapcsolatra”.

Azt, hogy amikor kirohanunk a szeretteinkre, az azért van, mert félünk a kapcsolat megszakadásától. Minél több szégyent hordozunk magunkban, annál rosszabb a viselkedésünk. A ScienceDirect szerint a túlzott szégyen arra készteti az embereket, hogy önpusztító módon cselekedjenek (pl. hazudjanak, csaljanak, áruljanak, kiabáljanak).

Amikor veszekszünk valakivel, akit szeretünk, azt reméljük, hogy a másik személy újra kapcsolatba kerül velünk. Ez megmutatná nekünk, hogy méltóak vagyunk a szeretetre és a kapcsolatra (ezzel csökkentve a szégyenérzetünket).

Ez talán kicsit elvontan hangzik, ezért nézzünk meg néhány példát a rossz viselkedésre.

Fenyegetőzés, hogy szakítunk a partnerünkkel

Fenyegetőztél már azzal, hogy elhagyod a partneredet, amikor tudtad, hogy nem fogod? Ez a viselkedés meglehetősen gyakori azoknál az embereknél, akik mély szégyenérzetet éreznek.

Ha sok szégyenérzetet hordozunk magunkban, állandó megerősítésre van szükségünk a partnerünk részéről, hogy nem fog elhagyni minket. Azzal fenyegetőzni, hogy elhagyjuk a partnerünket, egy figyelemfelkeltő kiáltás. Abban reménykedünk, hogy ha azzal fenyegetőzünk, hogy elhagyunk, akkor ő majd felénk nyúl, és megmutatja nekünk, hogy méltóak vagyunk a szeretetre és a kapcsolatra.

Ez a viselkedés arra kényszeríti partnerünket, hogy sebezhetővé váljon, miközben mi “biztonságban” maradunk.

Partnerünk bosszantó szokásairól való panaszkodás

A legkisebb dolgokon is elveszítjük a türelmünket? Talán a partnere koszos alsóneműt hagy a padlón, túl hangosan rág, vagy elfelejti újrahasznosítani a tejesdobozokat. Természetes, hogy ezek a dolgok frusztrálnak minket, de néha túlreagáljuk őket.

Miért dühítenek fel ezek a jelentéktelen szokások? Nos, ezek a szokások azzal fenyegetnek, hogy elszakítanak minket a partnerünktől.

A tény, hogy a partnerünk elfelejt újrahasznosítani, azt sugallja, hogy egy kicsit figyelmetlen. Ha gondatlanok az újrahasznosítással kapcsolatban, akkor talán a kapcsolatunkkal szemben is gondatlanok lesznek. Ha nem veszik figyelembe a bolygó jövőbeli egészségét, akkor talán a mi jövőnkkel sem törődnek.

Azért panaszkodunk ezekre a rossz szokásokra, mert félünk a partnerünktől való elszakadástól. ironikus módon ez további elszakadást okoz, mert vitákhoz vezet.

Pesszimisták vagyunk a partnerünk eredményeit illetően

Ha a partnerünk sikeres az életben, aggódhatunk, hogy elmegy, és talál valakit, aki “jobb” nálunk. Lehet, hogy lekicsinyeljük az eredményeit, hogy megakadályozzuk, hogy túlságosan magabiztossá váljon. Azt akarjuk, hogy önbizalmuk szintje megegyezzen a miénkkel, hogy “biztonságban” és kapcsolatban érezhessük magunkat.

Az, hogy megpróbáljuk valakinek az önbizalmát csökkenteni, nem a szeretet cselekedete. Valójában a bűntudat és a kapcsolatvesztés érzéséhez vezet.

Miért érzek szégyent?

A szégyen hajtja ezt a rossz viselkedést, ezért fontos megérteni, hogy miért érzünk szégyent.

Brené Brown szerint a szégyen akkor jelentkezik, amikor az emberek azt hiszik, hogy méltatlanok a szeretetre és az összetartozásra. Ez a méltatlanság érzése kialakulhatott a korai gyermekkorban,egy bizonytalan kötődés miatt. A negatív gyermekkori élmények (például a zaklatás) szintén méltatlanná tehetnek bennünket.

A krónikus szégyenérzet gyakori a depresszióban, szociális szorongásos zavarban és étkezési zavarokban szenvedő embereknél. A szégyen azonban normális emberi érzelem, és valamilyen mértékben mindannyian átéljük. A szégyen a rossz viselkedés útjára vezethet bennünket, ha nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük.

Menedzseljük a szégyent és fogadjuk el a sebezhetőséget

Memlékszik, azt mondtuk, hogy a szégyen a méltatlanság érzéséhez kapcsolódik? Nos, a szégyenérzet kezeléséhez el kell hinnünk, hogy méltók vagyunk a szeretetre és az összetartozásra.

Nem elég a tükör elé állni és azt mondani: “Méltó vagyok a szeretetre és az összetartozásra”. Ahhoz, hogy valóban elfogadjuk, hogy méltók vagyunk a szeretetre és az odatartozásra, hajlandónak kell lennünk arra, hogy sebezhetőek legyünk.

Nézzük tehát az előző példákat, és adjunk néhányalternatívát:

• Nem szabad azzal fenyegetőznünk, hogy elhagyjuk a társunkat, ha elutasítva érezzük magunkat. Ehelyett arra kellene használnunk ezt az energiát, hogy kapcsolatot teremtsünk a partnerünkkel (és fejlesszük önértékelésünket).
• Ahelyett, hogy megpróbálnánk kontrollálni partnerünk “rossz” szokásait, el kellene fogadnunk azokat. Attól, hogy a partnerünk elfelejt újrahasznosítani, még nem jelenti azt, hogy a kapcsolatunknak vége. Bízhatunk abban, hogy képesek vagyunk kapcsolatot teremteni tökéletlen emberekkel.
• Ahelyett, hogy megpróbálnánk lerombolni partnerünk önbizalmát, inkább emeljük fel. Pozitívan kell viszonyulnunk a jövőjükhöz, mert tudjuk, hogy ez fontos számukra. Meg kell próbálnunk, hogy ne a saját félelmeinket helyezzük a partnerünk boldogsága elé.

Ahelyett tehát, hogy megpróbálnánk “biztonságban” lenni a kapcsolatainkban, engedjük meg magunknak, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki.

A sebezhetőség gyakorlása a kapcsolatokban

A sebezhetőbbé válni kihívást jelentő dolog, különösen, ha sok szégyent hordozunk magunkban. Íme néhány tipp, ami segíthet az elindulásban:

• Feltételezd a legjobbat másokról – Ha a partnered nem válaszol a hívásaidra, feltételezd, hogy elfoglalt. Ne vonja le azt a következtetést, hogy nem veszik figyelembe önt. Ha a legjobbat feltételezed másokról, azt kockáztatod, hogy megbántódsz. De a legjobb esélyed is van a kapcsolatteremtésre.
• Fogadd el az Anekāntavādát – Ez a jainista filozófia egyik központi tétele. Nagyjából úgy fordítható, hogy “sokoldalúság”. E szerint a hit szerint senki sem érti biztosan a valóságot. Ezért eléggé meg kell viselkedned ahhoz, hogy elfogadd, hogy tévedhetsz valamiben. Még az is lehet, hogy tévedsz a méltóságérzeteddel kapcsolatban.
• Kezdj beszélgetéseket – Ha félsz attól, hogy elveszíted a partneredet, kezdj el egy őszinte beszélgetést. Ahelyett, hogy szakítással fenyegetőznél, mondd azt: “Kezdem magam egy kicsit elhagyatottnak érezni, nem vettél észre mostanában távolságot köztünk? Gyakran azért kerüljük az őszinte beszélgetéseket, mert nem akarjuk, hogy gyengének tűnjünk. De gondolj egy olyan alkalomra, amikor valaki sebezhető volt előtted. Azt gondoltad, hogy gyenge volt, vagy azt gondoltad, hogy bátor volt?
• Bátorítson másokat – Amikor bátorítjuk szeretteinket, hogy sikeresek legyenek, akkor inkább az ő érdekeiket tartjuk szem előtt, mint a sajátunkat. Ez azt okozhatja, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat, mert attól félünk, hogy lemaradunk. Szeretteink bátorítása azonban segít a tartalmas kapcsolatok kiépítésében.

Embrace vulnerability to stop hurting others

Összefoglalva, térjünk vissza az eredeti kérdéshez: miért bántjuk azokat, akiket szeretünk?

Azért bántjuk őket, mert szégyent és méltatlanságot érzünk. Ne feledjük, a szégyen a kapcsolatvesztéstől és az elutasítástól való félelem. Ezért, hogy megpróbáljunk újra kapcsolódni, kiabálunk, lekicsinyeljük vagy fenyegetjük szeretteinket. Az újrakapcsolódástól elvileg “biztonságban” kellene éreznünk magunkat, de ez nem így van.

Hogy ne bántsunk másokat, el kell engednünk a vágyunkat, hogy “biztonságban” érezzük magunkat. El kell fogadnunk a sebezhetőséget, mert ez teszi lehetővé számunkra, hogy hiteles kapcsolatokat alakítsunk ki.