Egyiptomi építészet: Az egyiptomi építészet jellemzői

A fák gyér növekedése megakadályozta a fa mint építőanyag széles körű használatát, de mivel a Nílus árvizei finom agyagot hordtak le, a kerámiaművészet korán kifejlődött. Mind a napon szárított, mind a kemencében szárított téglákat széles körben használták. A finom homokkő, mészkő és gránit rendelkezésre állt obeliszkekhez, szobrokhoz és díszítő célokra.

Az agyagból és nádból készült primitív építményekből masszív, statikus és nyugodt építészet alakult ki. A gránitépületek metszett és laposan modellezett felületi díszítése nyilvánvalóan a vályogfal-díszítésből származik, és a falazott falaknak adott lejtés arra utal, hogy eredetileg a vályogfalak stabilitásának elérése érdekében alkalmazták ezt a módszert. Az egyiptomiak fejlesztették ki az oszlopos és bélletes építkezést – a kizárólag a monumentális épületeikben használt típust -, bár a boltív használatát Snefru dinasztiája (i. e. 2780-2689) alatt fejlesztették ki. A falak rendkívül vastagok voltak. Az oszlopok a csarnokokra és a belső udvarokra korlátozódtak. A tetők, amelyek az esőhiány miatt kivétel nélkül laposak voltak, hatalmas kőtömbökből álltak, amelyeket a külső falak és a szorosan egymás mellett álló oszlopok támasztottak alá.

A masszív, lejtős külső falakat, amelyek csak néhány apró nyílást tartalmaztak, valamint az általuk takart oszlopokat és pilléreket ragyogó színekben pompázó hieroglifák és képi faragványok borították. Az egyiptomi ornamentika számos motívuma szimbolikus, mint például a szkarabeusz vagy szent bogár, a napkorong és a keselyű. A hieroglifák díszítésként és történelmi események feljegyzéseként is szolgáltak. Az egyiptomi szobrászok rendelkeztek a legnagyobb képességgel a díszítés és az épületeik alapvető formáinak integrálására. Természetes tárgyakból, mint a pálmalevelek, a papirusz növény, a lótusz bimbói és virágai, konvencionalizált motívumokat fejlesztettek ki.

A fából vagy napégette téglából épült lakóházak eltűntek; csak a tartós anyagokból épült templomok és síremlékek maradtak fenn. A halálon túli létezésbe vetett hit a lehető legimpozánsabb és legállandóbb sírépítészetet eredményezte. Az egyiptomi építészet még az idegen uralom idején is ragaszkodott őshonos jellegzetességeihez, szinte semmilyen elemet nem vett át más kultúrákból.

• Bevezetés
• Az egyiptomi építészet jellemzői
• Történelmi fejlődés
• Bibliográfia