Dudor a háton: A Rare Case of Parosteal Lipoma of Scapula
admin - szeptember 22, 2021Abstract
A lipmák az érett zsírszövet jóindulatú daganatai, amelyek a bőr alatti, intramuszkuláris, intermuszkuláris, parosteális és intraossealis kompartmentekben fordulhatnak elő. A parosteális lipóma a lipómák ritka típusa, a primer csontdaganatok kevesebb mint 0,1%-át és az összes lipóma 0,3%-át teszi ki. A parosteális lipómák általában a combcsontban és a végtagokban keletkeznek. Az angol nyelvű irodalomban mintegy 150 esetről számoltak be, és a lapocka ritkán érintett. Ismert, hogy olyan csontelváltozásokkal társulnak, mint a fokális kortikális hiperosztózis, a mögöttes csont nyomás okozta eróziója és a csonthajlító deformitás, vagy a mögöttes osteochondroma. Egy 38 éves férfi csontos kitüremkedéssel járó, a lapockában kialakuló parostealis lipoma ritka esetéről számolunk be.
1. Esetleírás
Egy 38 éves férfi 3 éve fokozatosan növekvő méretű, fájdalommentes duzzanatra panaszkodott a hát felső részének bal oldalán. A kórtörténetben nem szerepelt semmilyen neurológiai hiányosság vagy láz. A klinikai vizsgálat során a bal lapocka alsó pereme mellett egy körülbelül 6 × 5 cm nagyságú tömeget tapintottak. A duzzanat puha, nem érzékeny, könnyen összenyomható volt, és nem volt nyoma emelkedett helyi hőmérsékletnek. A distalis pulzus és a neurológiai vizsgálat normális volt.
A bal vállízület röntgenfelvétele egy szabálytalan csontos kiemelkedést mutatott, amely a bal lapocka laterális peremének alsó részével határosan látható, és amely fölött jól körülírt, sugárzó, áttetsző elváltozás található (1. ábra).
A bal vállízület sima röntgenfelvétele a lapocka alsó végéből kiinduló radioluolzív elváltozást (fehér nyíl) és az alatta lévő szabálytalan csontos protuberanciát (fekete nyíl) mutatja.
Az elváltozás jellemzésére és a szomszédos neurovaszkuláris köteg kompressziójának meghatározására 3T Achieva Philips MRI-berendezésen sima és kontrasztanyaggal megerősített mágneses rezonanciás képalkotást (MRI) végeztek, amely a bal lapocka alsó pereme mellett egy 2 × 1,7 cm méretű, jól körülhatárolt, sokszárnyú és juxtacorticalis csontkinövést mutatott, amely nem érintkezett a lapocka csontvelőtérrel, ami megkülönbözteti az osteochondromától. A lapocka felett 4,5 × 5,5 × 6,0 cm-es (anteroposterior × mediolaterális × superinferior), jól körülhatárolt T1 és T2 hiperintenzív elváltozás volt, amely a zsírral telített képalkotáson elnyomott volt (2., 3. és 4. ábra). A csontos protuberancia és az elváltozás lipidkomponense közötti határfelület enyhe fokozódást mutatott, ami rostos szöveti peremre utal (5. ábra). A neurovaszkuláris köteg kompressziójára utaló lelet nem volt. A diagnózis csontos kitüremkedéssel járó parosteális lipóma volt.
T1 gyors spin echo koronális kép a bal vállízületről, melyen jól definiált, juxtacorticalis, és hiperintenzív elváltozás (fekete csillag) a bal lapocka inferior határából kiinduló multilobuláris hipointenz csontkinövéssel (fehér csillag) és több vékony, alacsony jelű csíkkal (fehér nyíl).
T2 gyors spin echo axiális képen jól körülhatárolt hiperintenzív elváltozás (fekete csillag) látható a bal lapocka alsó határából kiinduló multilobuláris hipointenz csontkiválással (fehér csillag).
T1 zsírral telített prekontrasztos axiális kép, melyen a T1 hiperintenzitás elnyomása a zsírkomponenst (fekete csillag) sugalló csontos kitüremkedéssel (fehér nyíl).
T1 zsírral telített posztkontrasztos axiális kép, amely a csontos kiemelkedés és az elváltozás lipidkomponense közötti határfelület fokozódását mutatja, ami a rostos szöveti peremre utal (fehér nyíl).
A beteg elutasította a tömeg teljes kimetszését, ami a választott kezelés.
2. Megbeszélés
A lipmák a leggyakoribb jóindulatú mesenchymális daganatok, amelyek általában lágyrészekben keletkeznek. A parosteális lipóma egy ritka jóindulatú zsírszöveti daganat, amely a csonthártya mesenchymasejtjeiből ered . A kezdetben “csonthártya-lipomának” nevezett elváltozást “parosteális lipomának” nevezték át, hogy hangsúlyozzák, hogy a csonthártya nem tartalmaz zsírsejteket . Az emberek több mint 50%-a körülbelül és 40 éves kor felett van, és évek óta tisztában van az elváltozással . Leggyakoribb helye a combcsont, amelyet a proximális orsócsont követ. Ritkán a lapockából, kulcscsontból, bordákból, medencéből, kézközépcsontból, lábközépcsontból, lábközépcsontból, állkapocscsontból és koponyából eredő elváltozásokról is beszámoltak . A szövettani vizsgálat során hasonló jellemzőket mutatnak, mint a gyakran előforduló lágyrész-lipómák. Még a citogenetikai bizonyítékok is közös hisztopatogenezisre utalnak mindkettő esetében.
A parosteális lipóma különböző módon alakul ki, a kondroidmoduláció és az endokondriális csontosodás mértékétől függően (1. táblázat). A fokális hiperosztotikus elváltozás éretlen periostealis új csontból áll, és a leggyakoribb lelet az alapcsontban, ahogy esetünkben is látható volt.
|
||||||||||||
A röntgenfelvételeken a parostealis lipoma egy jól körülhatárolt, a hosszú csont mellett elhelyezkedő lucens terület. A parosteális lipómák mögött csontos elváltozások, többnyire hiperosztotikus reaktív elváltozások lehetnek, amelyek finom lineáris sűrűségek, meszesedés, kérgi megvastagodás vagy hullámosodás vagy nyílt csontkiválások, kérgi hajlatok (növekvő csontokkal rendelkező betegeknél) vagy sima kérgi eróziók, vagy mögöttes osteochondroma .
A komputertomográfián a parosteális lipómák zsírsűrűségű elváltozást mutatnak, a szomszédos csont felszínéhez tapadó csontos lebenyes komponenssel. Lehetnek csontos kitüremkedések, de hiányzik a csontvelő tér és az alatta lévő csont összefüggése, ami megkülönbözteti őket az osteochondromától. A komputertomográfia jellemzi a szeptáció mértékét és meghatározza a tömeg és az alatta lévő kéreg kapcsolatát, ami fontos a műtéti tervezés szempontjából.
Az MRI-n a daganat a zsírral azonos jelintenzitású juxtacorticalis tömegként azonosítható, függetlenül az impulzusszekvenciától, az elváltozásban a T1-en alkalmanként alacsony jelintenzitású szálakkal, amelyek megfelelnek a lipomatosus elváltozásokban gyakran előforduló fibrovaszkuláris szálaknak. Ezeket a szálakat meg lehet különböztetni a jól differenciált liposzarkóma szálaitól, mivel ezek vékonyak és nincs posztkontrasztos fokozódásuk. A T1 és T2 hipointenzív területek csontos komponenseket képviselnek. Az MRI kiemeli a szomszédos izomsorvadást és a szomszédos neurovaszkuláris kötegek kompresszióját. Az érintett izom fokozott zsírcsíkozódását a kapcsolódó idegbecsúszás okozza. Ez a lelet a T2-súlyozott felvételeken a legjobban értékelhető, mivel a normális izom jelintenzitása a zsírhoz képest csökkent. A parosteális lipómákról ismert, hogy idegkompressziót okozhatnak, mivel korábban már beszámoltak a radiális, isiász, ulnaris és medián idegek érintettségéről. Érdekes módon a csonton való rögzítési hely rögzítő hatása hajlamosíthatja ezeket a parosteális lipómákat tömeghatásra és idegbecsapódásra, ellentétben a lágyszöveti lipómák mintázatával, amelyek a legkisebb ellenállás mentén terjeszkednek. A posztkontrasztos képalkotás a tömeg és a csontos protuberancia határfelületén foltos, csomós elszaporodást mutathat, ami felveti a reaktív lágyrészelváltozás lehetőségét.
Együttesünkben a bal lapocka alsó felszínén csontos protuberancia és azt körülvevő juxtacorticalis jóindulatú lipoma volt látható, az alatta lévő kortikális hiperosztózissal, ami a parosteális lipoma MR-képalkotásban jól értékelhető tipikus leletére utal. A csontos protuberancia és a szomszédos csont közötti medulláris folytonosság kizárása, amely az osteochondromától való differenciáldiagnosztikai támpont, szintén jól látható volt a prekontraszt T1-súlyozott felvételeken. Ezenkívül az MR-képalkotás során nem észleltek idegkompresszióval kapcsolatos leleteket, ami bizalmat ad a klinikai vizsgálati eredményeknek.
A tömeg teljes kimetszése a választott kezelés. A prognózis jó, posztoperatív kiújulás nélkül. A parostealis lipomák többségéről azt jelentették, hogy nem rendelkeznek rosszindulatú potenciállal, így konzervatív módon követhetők.
3. Következtetés
A parostealis lipoma egy ritka jóindulatú, a csonthártyából kiinduló mesenchymális primer tumor. A képalkotás fontos szerepet játszik a diagnózis felállításában, az elváltozás jellemzésében, az MRI-vel értékelve a tumornak a neurovaszkuláris kötegre gyakorolt hatását és a társuló izomsorvadást.
Érdekütközés
A szerzők mindegyike kijelenti, hogy nem áll összeférhetetlenségben.
Vélemény, hozzászólás?