A technológia, az innováció és a kreativitás metszéspontja.

A neurológusok sokat tudnak az agyról, és új tanulmányok folytatják a memória tudományának feltárását. Hogyan alakul ki a memória az agyban, és mi történik pontosan, amikor felidézünk valamit?

A memória az agyban

Az emlékek nem egy bizonyos helyre vannak elzárva az agyban. A Rochester Institute of Technology (RIT) szerint az agy különböző területei felelősek a memória különböző aspektusaiért. Az amygdala az érzelmi reakciókhoz, például a félelemhez kapcsolódik. A striatum a készségek emlékeihez kapcsolódik, a hippokampusz és a halántéklebeny pedig az emlékek kialakításához és felidézéséhez egyaránt elengedhetetlen.

Amikor egy eseményt átélünk, az nem azonnal válik emlékké, amely örökre elraktározódik az agyunkban. Az emlékek kialakulásának három fő lépése van.

Kódolás, tárolás, előhívás és felejtés

Először az emlékek kódolódnak az agyban. Ez a szinapszisokban történik, amelyek az agysejtek közötti, neuronoknak nevezett kapcsolatok.

“Ezek a kapcsolatok vagy erősebbé, vagy gyengébbé válnak” – mondja Christine Smith, Ph.D. Ő a Veterans Affairs, San Diego Healthcare System kutatószolgálatának memóriakutatója, és pszichiátriát tanít a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen.

Hozzáteszi: “Azok a sejtek, amelyek akkor aktiválódnak, amikor az esemény megtörténik, ugyanazok, amelyek később is részt vesznek, amikor emlékezünk az eseményre.”

A neuronok közötti kapcsolatok gyengének indulnak, és annál erősebbek lesznek, minél gyakrabban vagyunk kitéve az eseménynek. Ez megmagyarázza, hogy például miért emlékszik még mindig a gyerekkori telefonszámára, de egy olyan személy nevére már nem, akivel egyszer találkozott.”

Dr. Smith elmagyarázza, hogy amikor felidézünk egy emléket, újra aktiválódnak azok az agysejtek, amelyek az emlék kialakulásakor aktívak voltak. Ha az emlék néhány éves, a hippokampusz nevű struktúra részt vesz ezeknek a sejteknek a reaktiválásában és az emlék összerántásában, hogy azt emlékezetes eseményként éljük meg.

Természetesen nem emlékszünk életünk minden pillanatára. Egyszerűen nincs szükségünk arra, hogy hozzáférjünk az összes túlzott információhoz. Ehelyett inkább a fontos dolgokra emlékezünk, vagy azokra az emlékekre, amelyekhez a legtöbbször jutottunk hozzá. Néha egy-egy jelző segíthet újra aktiválni a porosodó régi emlékeket, például amikor egy bizonyos illat emlékeztet egy személyre, helyre vagy időre az életünkben.

Amint telik az idő, a kapcsolatok megszilárdulnak vagy megszilárdulnak. A felidézett emlékek szinapszisai gyakran megerősödnek, és így a hosszú távú emlékeink részévé válnak. Más neuronok közötti kapcsolatok idővel gyengülnek, ami miatt elfelejti ezeket a pillanatokat.

A RIT szerint az emlékezet idővel történő elvesztésének ezt a normális folyamatát emléknyomok pusztulásának nevezik. Néha a felejtés kódolási hiba miatt következik be, ami azt jelenti, hogy nem dolgozod fel az információt, és ezért eleve nem is volt meg az emlék. Végül létezik a felejtésnek egy interferenciaelméletnek nevezett fajtája, amikor más információk zavarják az új emlékek megőrzésének képességét. Például, ha egy nyelven ismered a “szék” szót, az megakadályozhatja, hogy emlékezz a “szék” szóra egy másik nyelven.

Mi a memória négy típusa?

A memóriának két fő típusa van: a rövid távú és a hosszú távú. A hosszú távú memórián belül azonban két alkategória van: az explicit vagy tudatos memória és az implicit vagy tudattalan memória.

Rövid távú memória

A munkamemória, vagyis a rövid távú memória a RIT szerint csak néhány elemet képes tárolni, és körülbelül 20 másodpercig tart. Ez akkor hasznos, amikor csak egy pillanatra kell információt a fejünkben tartanunk, és utána továbbléphetünk más, fontosabb dolgokra. Ha például valaki utasítást ad, például aláírunk egy papírt, csak annyi ideig kell emlékeznünk erre az információdarabra, hogy elvégezzük a kívánt műveletet. Ezután már haszontalan. A Queensland Brain Institute (QBI) szerint a munkamemória az általános intelligencia egyik legjobb előrejelzője, amit a szokásos pszichológiai tesztekkel mérnek.

Ha eleget gyakorolsz, például megjegyzed a szavak helyesírását, vagy gyakran beszélgetsz egy kedvenc eseményről, a rövid távú emlékek eléggé megerősödhetnek ahhoz, hogy a korábban ismertetett konszolidációs folyamat révén hosszú távú emlékké váljanak.

Hosszú távú memória

A legtöbb emlék, amelyre beszélgetéses értelemben gondolunk, a hosszú távú memória része. Amikor emlékszel valamire, ami az életedben történt, az a hosszú távú memória egy típusa, amit explicit memóriának nevezünk. A QBI szerint az explicit emlékek lehetnek epizodikusak, például amikor gyermekkorunk kedvenc születésnapi partijára emlékezünk, vagy szemantikusak, tényekkel vagy általános ismeretekkel kapcsolatosak.

Az implicit vagy tudattalan emlékek kevésbé nyilvánvalóak, de a hosszú távú memóriabank részeként beépülnek az elménkbe. Ezek lehetnek procedurálisak, például olyan motoros készségek, amelyeket nem felejtünk el, ha egyszer megtanultuk őket, például biciklizni vagy cipőt kötni. Az implicit emlékezet másik típusát a QBI szerint a priming okozza, amikor egy inger hatására az agyunk egy másik ingerre adott válaszreakcióját befolyásolja. Ezek a kevésbé nyilvánvaló emlékek befolyásolhatják szokásainkat vagy fóbiáinkat.

“Nem mindig vagyunk tudatában annak, hogy mikor működünk ezen korábbi emlékek alapján” – mondja Dr. Smith. “Ezért úgy gondolunk rájuk, mint a személyiségünkkel kapcsolatos előítéletekre.”

Magyarázza, hogy a velünk megtörtént események az emléktárunk részévé válhatnak, bár nem biztos, hogy tudatosan hozzáférünk hozzájuk. “Tehát a nap folyamán mindenféle olyan viselkedésformákat követsz el, amelyekről valószínűleg nem is tudod, hogy az emlékezeted tükörképei” – mondja.”

Memóriazavarok

Magyaráztuk, hogyan kellene működnie a memóriának, de számos olyan probléma van, amely emlékezetkiesést okozhat. Amnéziát okozhat például agyi trauma, például fejsérülés, agyvérzés vagy tumor, illetve krónikus alkoholizmus – írja a National Geographic.

A Scientific American szerint egy traumatikus élmény károsíthatja a hippokampusz és a prefrontális kéreg közötti kommunikációt. Ez például akkor válik nyilvánvalóvá, ha biztonságban vagyunk, de a szervezetünk félelemreakcióját olyan jelre indítja be, amely egy korábbi veszélyes élményre emlékeztet, például a poszttraumás stresszbetegségben (PTSD) szenvedőknél.

A memóriavesztés az öregedés normális része, de egyeseknél súlyos memóriavesztés jelentkezik a demencia különböző típusainál, például az Alzheimer-kórnál. Ez egy degeneratív betegség, amelyben az agysejtek leállnak. Dr. Smith elmagyarázza, hogy a betegség korai szakaszában az agy memóriastruktúrái érintettek. Eleinte a betegek emlékezetkiesésre panaszkodnak. Aztán ahogy a betegség előrehalad, az agy más részeit is károsítja, ami kognitív problémákat, figyelemzavarokat és végrehajtó funkciókat okoz, például a nyelv elvesztését.

“Mire valakinél Alzheimer-kórt diagnosztizálnak, az agya már nagyon súlyosan károsodott” – mondja. “Megmutathatnánk egy egészséges és egy Alzheimer-kóros agyi felvételt egy gyereknek, és látnák a különbséget. Ez nagyon nyilvánvaló.”

Az emlékezet négy típusát vizsgálva nem feltételezhetjük, hogy minden embernek minden típusa megvan. Egyes agyi rendellenességek a memória egyik részét érintik, a másikat nem. Smith például leírja, hogy valakinek lehet olyan sérülése az agyában, amely hatással van a tudatos emlékeire, így nehezen tanul meg új dolgokat. De a tudattalan emlékeik rendben vannak.

Szintén leír egy kortikális vakságnak nevezett állapotot, amelyben az emberek látnak és vannak kerülőreflexeik, de nem tudják felismerni, hogy mit néznek, így gyakorlatilag vakok.

“Nem látnak, de ha egy labdát dobnának feléjük, képesek lennének kitérni előle.”

Hogyan védjük meg az emlékeinket

Az Alzheimer-kórra még nincs gyógymód. Azok az emberek azonban, akik hajlamosak a memóriavesztésre, egészséges életmóddal késleltethetik azt. Vannak, akik agytornát végeznek, hogy kivédjék a memóriavesztést. Smith azt javasolja, hogy vannak érdekesebb módszerek az agy erősen tartására, amelyeket a memóriatudomány támaszt alá. Azt tanácsolja pácienseinek, hogy összpontosítsanak az egészséges életmódra, a szív- és érrendszeri testmozgásra, a tápláló étrendre és az elegendő alvásra. Szerinte a magasabb iskolai végzettségű embereknél kisebb az Alzheimer-kór kockázata, és az elképzelés szerint az oktatás építheti az agyat, és késleltetheti a betegség kialakulását. Ráadásul mindenfajta személyes interakció segít stimulálni az agyat. A világba való kilépés, a beszélgetések és az új dolgok kipróbálása mind kiváló agytorna.

“Több kognitív tartalékunk van, így több ütést is el tudunk viselni, mielőtt kudarcot vallunk” – mondja.”

A tudomány és az innováció érdekli? Minket is. Nézze meg a Northrop Grumman karrierlehetőségeit, hogy megtudja, hogyan vehet részt a felfedezések e lenyűgöző időszakában.